Túl vagyok a CT-n

Előtte való este sokáig nem bírtam elaludni, aztán 5-kor keltünk, így kb. 3 óra alvás után indultunk el Debrecenbe. Időben odaértünk, még várakoztunk is egy keveset. Nagyon igényes a környezet, bőrfotelek, márvány és gránit burkolat, sok üveg, tv (ez utóbbi inkább zavaró volt).  Ha minden kórház így nézni ki, az ember talán kevésbé szorongana, hogy mennyire fognak odafigyelni rá. Az undor és a betegségtudat is sokkal csekélyebb, mint egy hagyományos, lepukkant, büdös kórházi folyosón ácsorogva. (Elnézést, de főleg ilyeneket láttam...)

Egy férfi volt a "koordinátor", aki az elbeszélgetést, a vérvételt intézte, sőt, a felvételeket is ő intézte. Volt még két recepciós hölgy és két ápolónő.
Elsőként kerültem sorra. A második szúrás sikerült. Még most is hálát érzek, amiért annyira finoman, nagy odafigyeléssel keresték a vénámat. Egyáltalán nem fájt a sikertelen szúrás és nem maradt utána fájdalmas, sérült véna. A hematológián még nem sikerült egyszer sem ilyen könnyen megúsznom: "Jajj, elpukkant! Ó szétment! De gyenge,vékony, tekergős vénák! Nem rajtam múlott, nem direkt okozok fájdalmat! Sajnos a kemoterápia miatt ilyenek az erei! Hívok valakit, nem tudom megszúrni!"

Itt is volt azért egy kis gubanc, egész különleges (vagy inkább) extrém élmény várt rám: mikor már bekötötték az infúziót, vagyis inkább a tűt, amit rá akartak csatlakoztatni egy gépre, ami a kontrasztanyagot adagolta, akkor bedöglött a gép. Úgy kell elképzelni, mint egy nagy fénymásológépet. Nyomogatták, hibaüzenetet. Zörgött, búgott, mint amikor kifogy a nyomtatóból a papír. Pittyegtették nagy bosszankodva, közben időnként beindult, akkor tesztkört kértek, s így tovább. Végül persze sikerült beindítani, s a radioaktív fluor belémáramlott. :-)

Háromnegyed órát kellett pihennem, kicsit kuncogtam, mert eszembe jutott a hematológusom tanácsa: "Ne olvasson, ne üljön fel, csak feküdjön. Ne is gondolkozzon, teljes pihenés!"
Aztán kiküldtek a mosdóba és behívtak a CT-re. Most kényelmetlenebb volt a póz, mert ki kellett emelnem az államat, s erőből tartanom. A vizsgálat kb. 25 percig tartott. Az  is más volt ezúttal, hogy várnom kellett 2 órát utána. A radioaktív fluorral eltelve, belelapoztam a váróteremben kihelyezett női magazinba. Hol nyílt ki?

Hazafelé a férjemmel nagyon szenvedtünk az álmosságtól, mindkettőnknek fájdalmasan égett a szeme. Itthon gyorsan hajat mostam, lefeküdtem aludni, s este hétkor ébredtem csak fel. Aztán megnéztük a Hobbitot, ami 3 órás és nagy meglepetésemre a sztori véget sem ér ez idő alatt. Egyébként nagyon tetszett, szeretem Tolkien világát.

Húsvét után, kedden kell mennem az 5. kemóra.

Addig is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!