Végre elmúltak a rosszullét utolsó kis morzsái is. Igaz, mindkét karom sajog, de ezt már fel sem veszem.
Újra jó az étvágyam, derűs vagyok és tettrekész. Kétszer is kimozdultam, a családi klubba, ahol nagyon jól éreztem magam. A lánykám továbbra sem jár oviba, minden napot igyekszünk kihasználni, kitölteni tartalommal. Sétálunk, autózunk, együtt főzőcskézünk, na meg persze sokat játszunk, bolondozunk és bevallom, este későig fennmaradunk. Olyan meghittek a napjaink, álomszép minden, még az apróbb nehézségek ellenére is.
Úgy volt, hogy a hétvégén vendégeink jönnek, rokonok, akiket nagyon szeretek. A hóvihar viszont keresztülhúzta a terveinket, de remélem, bepótoljuk. A töltött káposztát azért mégis megfőztem ma, mert már nagyon beleéltem magam. Most rotyog a tűzhelyen. Igazi pirinyó töltelékeket készítettem belőle, sose lett még ilyen mutatós. :-)
A jövő héten papírforma szerint nyugodt hetem lesz, egészen péntekig, amikor megyek a kontroll PET CT-re. Aggódok, hogy tudják majd bekötni az infúziót a radioaktív fluorral, de bízom benne, hogy meg tudják majd ügyesen oldani. Ezúttal a férjem fog vinni, ez nagyon megnyugtat és már előre örülök, hogy végre együtt töltünk egy napot (még ha ilyen apropóból is).
Utána jön az egyik kedvenc ünnepem, Húsvét, s aztán kapom az 5. kemót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése