Egy hét lazítás

Kerek egy héttel el lett halasztva a 4. kemoterápia... Emiatt aggódnom kellene, meg persze egyébként is jó lenne minél hamarabb túl lenni az összes kúrán, de gyerekes módon mégis megkönnyebbültem, hogy most végre van egy "jó hetem". Igaz, tarkította némi köhögés és torokfájás, de sebaj! Mára egész jól vagyok.
Lehet, hogy influenzán estem át, legalábbis a kezelőorvosom szerint valószínű, mert ugyanilyen tünetekkel a bentfekvő betegek laborja influenza A lett, de a lényegen nem változtat. Valószínűleg majd csak 5-6 hét múlva tudom kijelenteni, hogy túl vagyok rajta, legalábbis ezt jósolja.

Egyébként is remek kedvem van, a lánykám egész héten itthon volt velem, nagyon jól mulattunk.
Ma pedig nőnap van, ez már önmagában is ürügy az ünneplésre. Meglátogatott az öcsém, finom sütit hozott nekünk. A főnököm is meglátogatott, hogy én is kapjak olyan virágot és bonbont, amit a kolléganőim. Nagyon kedves tőle, jól esett. Kicsit sóvárogva gondoltam a munkára, lenne mit csinálnom, ott a sok félbemaradt munka, a kiépített kapcsolatok... Jó darabig nem térhetek vissza, épp most gondoltam végig, hogy kb. szeptemberre leszek túl az összes kemón, s ez csak a papírforma. Talán idén már nem is dolgozok. (?!)

Holnap kirándulni megyünk a családdal és barátokkal, jó lesz kicsit kikapcsolódni. Még tavaly nyáron kezdtük el szervezni... Vasárnap a családdal ünnepeljük az öcsém névnapját.

Hétfőn pedig jön a következő kemo, úgyhogy lehet, hogy most egy pár napra el fogok tűnni...