Nyavalyás nyavalyák

A torokgyulladásomból kilábaltam, de helyette elkezdtem köhögni. Éjszaka fulladok a legjobban, de ez már csak így szokott lenni a hörghurut esetén. A kezelőorvosom nagyon odafigyel rám, elküldött röntgenre is, biztos, ami biztos. Szerencsére a lelet szerint teljesen ép ma tüdőm. Ez nagyon jó hír, hiszen így afelől is megnyugodhatok, hogy az alapbetegségem továbbra is elkerüli a tüdőmet.

Az elmúlt napokban a köhögés kínzott leginkább, de a hasmenés is utolért, tehát valószínűleg valami vírust sikerült összeszednem. Csak lennék már túl mindkettőn! A jobb karom is fáj még mindig, kenegetem phenylbutazon kenőccsel. Az elpukkant vénák legjobb gyógyírjeként tartják számon, már legalábbis bizonyos körökben (tutira van valami gyógynövényes krém, ami hasonlóképp erősíti a vénák falát, csak még rá kell találnom).
Holnap lenne a negyedik kemo, de el kell halasztani a betegségeim miatt. Jó lenne már túl lenni az összes kezelésen, s egészségesen élvezni az életet. Megélni, megköszönni mindazt, ami megadatott.

Van egy betegtársam, akivel időnként együtt vártuk a vérképet a hematológián. Neki is Hodgkin-kórja van, első stádiumban. Mikor pénteken mentem be a kórházba, összetalálkoztunk. Mint mindig, most is derűs volt, s elmesélte, hogy túl van az utolsó kezelésen. Újra azt tanácsolta, amit korábban: egyek rengeteg nyers zöldséget, mert szerinte ettől bírta a betegtársaknál jobban a kemot. Jó volt látni, hogy meggyógyult.

Végiggondoltam, hogy a betegség első hónapjához képest milyen változásokat éltem át.
Igaz, hogy sok nyűgöm van, de fontos leszögeznem, hogy nagyságrendekkel jobban vagyok, mint a hematológiára érkezésem előtt voltam. Sőt, a második kemo után se voltam még fele ilyen jól sem, mint most. Szépen, lassan gyógyulok. Egyre jobban és jobban vagyok. Hálás szívvel gondolok erre a tényre, valahányszor időm van elmerengeni rajta.

Minden nyűgöm ellenére nagyon boldog vagyok. Hétvége van, újra együtt a család, sőt, még a nap is kisütött. Kell ennél több?