A Színház Világnapja alkalmából ma három előadást is megnéztem. Kettőben a kishúgom is szerepelt, aki már persze nem olyan kicsi baba, mint amilyennek mind a mai napig látom. Egy gyönyörű, fiatal nő, aki -elfogultság nélkül mondhatom- nagyon tehetséges. Gombóc volt a torkomban, mikor énekelt a színpadon... Olyan boldog és büszke vagyok, hogy szavakkal nem is tudom kifejezni. Édesanyám és a kislányom is ott volt, együtt ültünk a közönség soraiban. A lánykámat is csodáltam, aki végigült három színdarabot, nagy érdeklődéssel, sőt, az egyik mű interaktív jelenetébe be is kapcsolódott. Babusgatta őt a közönség, s csak ámultam, milyen természetes számára, hogy árasztja maga körül a szeretetet.
Teljesen feltöltődtem, azóta is fél méterrel a föld felett lebegek. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése