Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya.
Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad.
Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg.
Hő imáit gyermekidnek, nem, Te soha nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy.
Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya.
Ámen.
Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad.
Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg.
Hő imáit gyermekidnek, nem, Te soha nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy.
Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya.
Ámen.
Kaptam mást is, szentelt forrásvizet Lourdes-ből, meg egy medált, ugyanonnan. Ezt egy rokon hozta nekem egyenesen a híres forrásból. Mindkettőt ottfelejtettem, amit szégyellek, de már késő bánat.
Aznap este vita támadt köztem és a férjem között egy gyereknevelési kérdésben. Mindkettőnket (na meg persze a gyereket is) felőröl a huzavona, a család ideiglenes széthullása, a betegségem, az egész mizéria. Szerintem a gyerkőc megszenvedi ezt és szorong, amit ki kell adnia, a férjem pedig erre nem mindig tud türelmesen reagálni. Most annyira zokon vettem egy türelmetlen reakcióját, hogy nem bírtam túllépni rajta. S ő úgy ment vissza Budapestre, hogy még mindig élt a konfliktus közöttünk. Összetört a szívem és messzemenően elkeseredtem. A legjobban talán az a mondata fájt, hogy "Az élet túl rövid ahhoz, hogy így bánjunk egymással!" Igaza volt... Estére sok mindent átértékeltem az életemmel kapcsolatban, beleértve a karrieremet, a hobbijaimat, a kapcsolataimat... Ráébredtem, hogy a hedonizmusom ellenére rengeteg ajándékot dobtam el magamtól, sok-sok esélyt hagytam elmúlni, a legszebb reményeket is vállvonogatva engedtem elhalványulni. Ezek után letargikus, minden mindegy hangulatba kerültem s ekkor állapítottam meg: az Élet szar. Aztán röhögőgörcsöt kaptam: de legalább "rövid".
Ezen kuncogtam még másnap reggel is, mert ez a gondolat olyan volt, mint egy paródiája az aznapi nyomorult helyzetnek. Természetesen még kedden reggel kibékültünk, megbeszéltük, ki mit érzett, ki hogyan értette, bocsánatot kértünk és elhatároztuk, hogy törekedni fogunk az ilyen helyzetek elkerülésére. Nagyon szeretjük egymást, ez a legfontosabb, s ez mindennél erősebb.
Aznap este vita támadt köztem és a férjem között egy gyereknevelési kérdésben. Mindkettőnket (na meg persze a gyereket is) felőröl a huzavona, a család ideiglenes széthullása, a betegségem, az egész mizéria. Szerintem a gyerkőc megszenvedi ezt és szorong, amit ki kell adnia, a férjem pedig erre nem mindig tud türelmesen reagálni. Most annyira zokon vettem egy türelmetlen reakcióját, hogy nem bírtam túllépni rajta. S ő úgy ment vissza Budapestre, hogy még mindig élt a konfliktus közöttünk. Összetört a szívem és messzemenően elkeseredtem. A legjobban talán az a mondata fájt, hogy "Az élet túl rövid ahhoz, hogy így bánjunk egymással!" Igaza volt... Estére sok mindent átértékeltem az életemmel kapcsolatban, beleértve a karrieremet, a hobbijaimat, a kapcsolataimat... Ráébredtem, hogy a hedonizmusom ellenére rengeteg ajándékot dobtam el magamtól, sok-sok esélyt hagytam elmúlni, a legszebb reményeket is vállvonogatva engedtem elhalványulni. Ezek után letargikus, minden mindegy hangulatba kerültem s ekkor állapítottam meg: az Élet szar. Aztán röhögőgörcsöt kaptam: de legalább "rövid".
Ezen kuncogtam még másnap reggel is, mert ez a gondolat olyan volt, mint egy paródiája az aznapi nyomorult helyzetnek. Természetesen még kedden reggel kibékültünk, megbeszéltük, ki mit érzett, ki hogyan értette, bocsánatot kértünk és elhatároztuk, hogy törekedni fogunk az ilyen helyzetek elkerülésére. Nagyon szeretjük egymást, ez a legfontosabb, s ez mindennél erősebb.
Ezzel együtt keserű pirula volt ez a vita, de talán mégis megérte, mert sok fontos gondolat megérett bennem. Ezek a levont tanulságok hozzá járultak a fejlődésemhez...
Mindig is volt bennem egy adag "zabszempozitivitás", afféle Carpe Diem! életérzés. Ez most még erősebben megnyilvánul. Még inkább habzsolom az életet. Még fontosabbak a Nagyon Fontos Személyek az életemben. Semmi más nem számít, csak a szeretet és az idő, ami megadatik rá.
Ha úgy akarom, nem viszem a gyerekemet hetekig oviba, hanem egész nap babusgatom, mert nem tudok vele betelni. Ha akarom, egész nap pizsamában vagyok, vagy épp ülök az autóban és megyek, amerre visz az út. Ha úgy tartja kedvem, este tízkor sütit sütök és bűntudat nélkül lakmározok belőle. Ha valakinek nem tetszik az, amit teszek, mosolygok és továbblépek.
Különös, mert olyan, mintha végre szabad lennék, ami elég érdekes, tekintve a betegség béklyózó jellegét. A betegség felégette a megszokott életemet, elvett tőlem mindent, de közben mégis felszabadított, lehetőséget adott, hogy arra figyeljek, ami igazán fontos és értékes. Bármilyen rövid is az Élet, azért mégis csak csodálatos. :-)
Ha úgy akarom, nem viszem a gyerekemet hetekig oviba, hanem egész nap babusgatom, mert nem tudok vele betelni. Ha akarom, egész nap pizsamában vagyok, vagy épp ülök az autóban és megyek, amerre visz az út. Ha úgy tartja kedvem, este tízkor sütit sütök és bűntudat nélkül lakmározok belőle. Ha valakinek nem tetszik az, amit teszek, mosolygok és továbblépek.
Különös, mert olyan, mintha végre szabad lennék, ami elég érdekes, tekintve a betegség béklyózó jellegét. A betegség felégette a megszokott életemet, elvett tőlem mindent, de közben mégis felszabadított, lehetőséget adott, hogy arra figyeljek, ami igazán fontos és értékes. Bármilyen rövid is az Élet, azért mégis csak csodálatos. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése