Pl. nem volt előtte vérvétel. Ráértem 11 órára bemenni, négy perccel később már csöpögött az infúzió.
Elsőre be tudták kötni! Alig hittem el. :-)
Igaz, szárnyas tűvel, de nem bántam, nem szándékoztam sétálni.
11 órától fél 5-ig tartott csak a kemo, még soha nem volt ilyen gyors, máskor 6-7 óra szokott lenni.
A nővérek kedvesek, beszédesek, mosolygósak voltak, a betegtársak szintúgy. Igaz, csak én voltam ilyen maratoni ideig, váltották egymást mellettem a betegek.
Sok szempontból jobb volt minden, mint korábban. Még megkoronáztam a napot azzal, hogy saját magam vezettem haza, sőt, a lánykámért is elmentem.
Aztán itthon jött a feketeleves. Már hallottam mástól, hogy a gyors kemo nagyobb rosszullétet okozott. Ez sajnos nálam is így alakult. Iszonyatos állapotba kerültem estére. Belázasodtam, vacogtam, rázott a hideg, émelyegtem, aztán végül hánytam is. Abban a tudatban feküdtem le aludni, hogy az alacsony fehérvérsejtszámom és ezek a tünetek talán valami rettenetes dolgot hoznak...
A kicsi lánykám vigasztalóan simogatta a fejemet, csendesen feküdt mellettem a franciaágyon. Még csak négy éves, mégis ilyen komolyan tud viselkedni, ez nagyon meghatott.
Aztán reggelre jobban lettem, elmúlt a lázam. A hányinger és a gyengeség megmaradt.
A bal karomban egyre jobban fájtak az erek, kitüremkedtek és délutánra piroslott a bőröm felettük. Meg se bírtam mozdítani szinte.
Este be kellett adni két injekciót, a vérhígítót és egy új vérképzőt, ami erősebb, mint a korábbi. Addigra kifejezetten morgós lettem... A férjem erre a helyzetre ért haza, hatalmas késéssel. Még örülhettünk, hogy nem ragadt az utakon a hatalmas hófúvások miatt. Most három boldog, családi körben eltöltött nap vár ránk... Nem ragadtunk a havas utakon, van fűtés, van étel (hála édesanyámnak, aki ma is küldött ebédet).
Az élet szép!
A karom fejlődése: először megduzzadtak, majd megpirosodtak a vénák... Aztán meg is feketedtek...
Ma, a harmadik napon még mindig émelygek, meg szédülök is időnként, de a karom kevésbé fáj. Soha nem viselt még meg ennyire a kemo, de remélem, az egy héttel későbbi nyomorúság legalább elmarad majd...
Amúgy jól telik a nap, elcsendesült az éjszakai hóvihar, pilinkélnek a hópelyhek. Az ablakból gyönyörködtem, ahogy a gyermekem játszik a hóban, szinte a derekáig ér. :-)
Felhívott Andi, egy kedves barátnőm, egész feldobódtam. A testvéreim pedig indítványozták, hogy holnap bowlingozzunk. Még nem tudom, be merem-e vállalni, pláne ilyen karral, de az ötlet mindenképp remek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése