Egy héttel kellett halasztani, mert nem voltam jól. Valószínűleg pszichésen megy a hasam, a labor tökéletes (kivéve a vashiányos vérszegénységet)... Már pedig az én dokim ilyen esetben mindig így szól: "Ha hasmenése van, nem kaphat kemoterápiát, mert kilyukad a bele és meghal."
Ez elég meggyőző érv, ezért mindig belenyugszom a halasztásba, most is. Csak zavar, hogy így elhúzódik az egész, olyan végeláthatatlan, még csak 4 kezelést kaptam meg a tervezett 12-16-ból. Ráadásul aggódok is, hogy vajon ezekkel a rendszeres csúszásokkal is ugyanúgy hat-e a kúra?Most itt van nálunk a rajongva szeretett nagymamám. Nagyon boldog vagyok! :-)
Messziről utazott hozzánk, vállalva a vonattal és busszal járó viszontagságokat fél napon át...
Jövő héten hétfőn megkapom a következő kemót.
Ja igen, még azt szerettem volna írni, hogy a hajam egyre látványosabban hullik. Csuriba szoktam kötni, s így még hagyján, de egyre inkább hajlok arra, hogy lenyíratom és élem a vagány, individuális, kopasz nők fergeteges életét. Hangsúlyoznám, aki ismeri az Így jártam anyátokkalt, az érti: Ferge...TEGES! :-))))
Zárszó, nemrég olvastam: inkább kopasz szeretnék lenni, hogy legyen hely a csodaszép arcomnak! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése