Megérkezett a PET CT eredménye!

Nap mint nap kérdezgették a rokonok, barátok, hogy megérkezett-e már a várva várt lelet.
Április 12-én, pénteken végre ott várt a postaládában a vaskos levél...

Először nem vettem tudomást róla, letettem, fel se bontottam, holott előtte minden nap a postaládát nyitogattam... Féltem is egy esetleges rossz hírtől, meg afféle csökönyös "csakazértse leszek emiatt ideges" hangulatban voltam.

 Izgultam, mi áll benne, s ugyanakkor nyugodt is voltam felőle. Különös ambivalencia ez, ami végigkíséri ezt a betegséget. Az ember bízva bízik, de ott motoszkál benne a félelem, amit aztán elűz egy dacos "legyen úgy, ahogy lennie kell, nem félek semmitől" érzés. Aztán kezdődik az érzelmi hullámvasút elölről...

Részletesen leírták, hogy tetőtől talpig mi a szitu velem ott bent. Elég hosszú, ezért a saját szavaimmal összefoglalom:

A rekeszizom alatt teljesen eltűntek a daganatos nyirokcsomók, a két tüdő között is már csak szórványosan vannak göbök, azok is a korábbi 4,5 centisekhez képest max. 17 mm-esek. A nyakamon meszes göb, a mérete változatlan.
Ami kellemetlen meglepetés volt, hogy az egyik petefészkemen 5 centis ciszta tündököl(t). Ez jelen pillanatban elenyésző kis probléma, ami talán magától is megoldódik.
Összességében tehát nagyon jó hírt kaptam!

Felhívtam a kezelőorvosomat, a következő mondatot olvastam csak el neki, s velem örült. Azt mondta, várakozáson felüli a javulás. Adhat-e nagyobb erőt egy orvos ennél? Lebegtem a hálától, a boldogságtól és a visszatért önbizalomtól - mert bár eddig is reménykedtem, hittem, de így már nem csak a szívem, hanem az elmém is azt mondja: igen, meg tudom csinálni, meggyógyulok!

"Jó terápiás válasz. Jelentős morphológiai és komplett metabolikus remisszió igazolható."