Hétfőn megkaptam az ötödik kemoterápiás kezelést.
Szerencsére a férjem el tudott kísérni, végig mellettem volt. Szorított nekem, mikor megszúrt a nővér és hatásos volt, elsőre sikerült!
Sokat beszélgettünk, nevettünk, igyekezett elterelni a figyelmemet... Mikor a kígyófejes flakonból kiáramló fehéres infúzió elviselhetetlen fájdalmat keltett a karomban, akkor lecsavarta az infúziót. Megtanulta kezelni, mindig elzárta, mikor valamelyik flakonból lecsöpögött a méreg. A nővérek így nem késték le a cserét és nem kellett légteleníteniük a csövet. Jó érzés volt, hogy gondoskodott rólam, s este vele jöhettem haza, nem egy taxival...
Kínzott az éhség és a hányinger. Ettem három falat krumplipürét, aztán hajat mostam, lefertőtlenítettem magam és lefeküdtem. Azonnal elaludtam, aztán éjszaka arra ébredtem, hogy szaladnom kell a vécére, rókáztam... Visszaaludtam, de a másnap még mindig nyögvenyelősen telt, hányinger, fejfájás, fájdalmas erek, gyengeség. A legrosszabb tünet az iszonyatos undor, mérgezettnek érzem magam. Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni a 12-16 kört. De muszáj lesz, még vannak terveim. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése