Nyűgösen - ma lesz a 4. kemo

Kezdek rájönni, hogy ezt a naplót "lelki szemetesként" használom, elnézést, ha valaki véletlenül olvassa... :-(

Éjszaka a kicsi lányommal aludtam. Mosolyogva ébredtem, olyan édes volt, ahogy mellettem szuszogott az ágyban...

Aztán megnéztem a telefonon, hány óra és láttam, hogy valami fészbúk hibát észlelt, újra beléptetett. S ha már beléptem, persze, megnéztem a hírfolyamot. Büszkén és boldogan láttam, hogy édesanyám megosztotta az általunk szervezett programokat (családi klub, stb.).

Majd megpillantottam egy gyönyörű fotót egy habos kávéról, "Legyen szépséges napotok!". Bevillant, milyen szépséges nap vár rám és elsírtam magam. Ettől teljesen megdöbbentem, így inkább tovább nyomogattam a telefont, hátha magamhoz térek.

A következő kép mi volt? Egyszerűen nem lehet véletlen.
Egy ismerősöm "lájkolta" az ismerőse képét. Egy velem egyidős fiatal nőt ábrázolt, infúzióval, fejkendővel.
"Ma (03.12) végre túl vagyok az utolsó KEMO kezelésen! Megcsináltam!!!!!!!! :-)"

Ennél a pontnál kiugrottam inkább az ágyból...

Ma lesz a negyedik kemo. Vajon hányadik szúrásra tudják bekötni az infúziót? Vajon mennyire leszek rosszul? Vajon hogy jutok haza este 8 körül? Vajon el tudom este látni a lányomat, vagy küszködök majd a "mérgezés" tüneteivel?

S ha már itt pötyögök, azt is leírom, vagy megkérdezem inkább saját magamtól: miért nem tudok már olyan optimista és mosolygós lenni? A napsugaras tulajdonságaimra lenne a leginkább szükség, erre itt ülök a ködben, a borús esőben. Mi lesz így velem?