Napra pontosan jöttek, így a kezelőorvosom sajnálkozva próbált meg felkészíteni, hogy valószínűleg ez így lesz minden egyes körben. De nem! Juhéééé!
Cserébe, hogy azért el ne szaladjon velem a ló, berekedtem, s a jobb karomban begyulladt végig a véna.
Nagyon tud fájni, még aludni sem tudtam tőle. Bementem a kontroll vérvételre, de szerencsére megkegyelmezett az orvos. Azt mondta, csak akkor jelentkezzek, ha hőemelkedésem vagy panaszom támadna. Ha nincs semmi ilyesmi, akkor jövő héten hétfőn találkozunk a 4. kemoterápián. Az már március! Jajj de jó!!!
Másnap reggel torokgyulladásra ébredtem, makacs hőemelkedésem volt. Furcsa, hogy hőemelkedésnél rosszabbul vagyok, mint lázasan. Teljesen levert a betegség, szédültem, gyenge voltam, ágynak estem. A kicsi lányom megértően viselte ezt a fejleményt, kérés nélkül félretett minden elvárást, játékötletet. Négy évesen olyan tapintatos tud lenni, hogy elámulok. Másnap reggel felkeltünk, aztán rövidesen vissza is feküdtünk, s ő mesét nézett, míg én aludtam. Ebéd után édesanyám eljött, hogy sétálni vigye. Három órán át sétáltak, játszótereztek, még dombot is másztak. Hazafelé bevásároltak, a lánykám kért egy csokit. Csak a pénztárnál derült ki, hogy nem magának: "Ezt a csokit anyának viszem!" Még a pénztárosnő is elalélt, hogy ilyen gyereket még nem látott, aki nem magának kér csokit.
Míg odavoltak, aludtam egy hatalmasat, így az este már egész kellemesen telt. Beszélgettünk, nevetgéltünk a lánykámmal, este beszélgettünk a férjemmel skype-on.
Ma reggel már egész jól voltam, bár a torkom még fájt, s míg mindig beteg voltam. Be kellett mennem a kórházba vérképző injekcióért, a vérvételt nem engedtem. Már csak a bal kézfejemen van lehetőség bekötni az infúziót, s hétfő mindjárt itt van.
Holnap mennem kell torok kenetvételre, aztán meglátjuk, mi lesz a folytatás.
Mindenesetre nagyon jó a kedvem. A lánykám olyan édes, a férjem szeret, az élet szép!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése