Túl a 6. kemón

Négy nap késéssel kaptam meg ezt a kezelést, mert hétfőn túl alacsony volt a fehérvérsejtszámom (1,9 M).
Tegnapra 15 M lett, ezért délután meg is kaptam a kemót. Ezúttal 4,5 óra alatt ment le. Egy fiatal, vidám és nagyon kedves ápolónő kötötte be. Szuper helyre a karomon, ahol nem fájt annyira, mint kézfejbe, és elsőre sikerült is neki, fájdalommentesen! Kész szerencse, hogy az a hölgy, aki mindig hőbörög, hogy nem tud engem megszúrni, veszett fejsze nyele, meg hogy fogom így megkapni az összeset, jajj jajj, stb., most nem volt ott, mert ő a rangidős "tűmester", ő intézte volna. Így meg simán, fájdalmak nélkül, megnyugtató mosollyal megkaphattam.

Este 7-re értem haza, fél óra múlva már rosszul voltam. Megállás nélkül hánytam este 11-ig, végül már hasmenésem is lett, felment a lázam 39 fokra, rázott a hideg, majd összeestem. A fülemben visszhangzott a doki hasmenéses szövege "Kilyukad a bele és meghal." Őszintén szólva átsuhant az agyamon, hogy talán most tényleg nagy a baj. Aztán végre sikerült elaludnom, s reggelre jobban lettem. 

A kislányomról az öcsém gondoskodott, ő vigyázott rá, itt is aludt nálunk, reggel ő vitte oviba. Nem tudok elég hálás lenni azért a sok szeretetért és támogatásért, amit a családomtól és a barátaimtól kapok.

Mai állapotom: enervált vagyok, de jókedvű. A két kezem és az arcom be van püffedve, a kezeimet nem érzem, úgy el vannak zsibbadva. Étvágyam nem nagyon van, sőt...

Ha csak 12 kemó lesz, akkor most vagyok túl a felén. Négy hónap alatt...