2013. július 31., szerda

Mérföldkő

Holnap lesz 8 hónapja, 2 hete és 5 napja, hogy a gyógyulásomért küzdök. Na persze, így utólag már tudom, hogy előtte egy hónappal is a betegség miatt lettem rosszul futás közben, meg egy héttel előtte már emiatt volt hasmenésem. Mindenesetre különös és talán szimbolikus, hogy épp 9 hónapig tartott a neheze... Elevenen él bennem az a nap, amikor a születésnapi babazsúr után rosszul lettem, s akkor először eltört bennem az Egészség érzete. Akkor valami alattomos, baljós árnyék környékezett meg, s két héttel később már ott volt a nyakamon a csomó, 5 nappal később a kezemben a CT eredménye.

Aztán műtét, végeláthatatlan hosszúnak tűnő ideig várakozás a szövettanra, aztán a leghevesebb rosszullét, épp Karácsony előtt. Újabb pár hét, ágyban fekve, míg szinte már vártam a brutális kemoterápiát.

Csak 6 lesz! Aztán a nagy felismerés, hogy 6 ciklus, azaz 12 kemoterápia. Lemegy nyár elejére! Aztán a sok halasztás...

S most itt vagyok, a körülményekhez képest ragyogó állapotban, holnap augusztus, s ez is elérkezett, a 12. kezelés. Most összeszorítom a fogaimat és bátran ideírom: AZ UTOLSÓ KEMOTERÁPIÁS KEZELÉSEM!!!

Utána augusztus végén kontroll CT, az eredményt megkapom szeptember 2-án. Minden szerettem velem reménykedik, hogy tökéletes eredményt találnak, egészséges, ép testet.

Oka volt annak, hogy ezen a megpróbáltatásokkal teli időszakon keresztülmentem. Mintha kicseréltek volna... Átértékeltem sok mindent, higgadtabb, nyugodtabb és erősebb lettem. Megbizonyosodtam a szeretet erejéről, legyen szó emberekről, Univerzumról, vagy Istenről. Értékelek minden egyes napot, ami megadatott, akkor is, ha nem tökéletesen úgy alakul, ahogy szeretném. Sőt, már tudom, hogy ahhoz, hogy hatalmas fejlődést érjünk el, szenvedni kell. Megéri átküzdeni magunkat a legnagyobb akadályokon, kiállni a legfájdalmasabb próbát, mert az út végén ott vár a boldogság. Boldog vagyok, mert csodálatos világban élhetek, imádnivaló emberek között. Eddig is igyekeztem fejlődni, most azonban egy ragyogóan fehér lapot kapok majd, ahonnan folytatódhat, vagy inkább kezdődhet az új életem. Egy olyan élet, ahol meghálálhatom a szeretteimnek mindazt a gondoskodást, odafigyelést, türelmet és szeretetet, amivel a küzdelmes utam során támogattak. Az Élet szép!

"A rombolás áldás, mert ez az egyetlen út az újjászületéshez."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése