Voltam ma a hematológián, megvizsgált a kezelőorvosom. Higgadt, derűs és kedves volt. Kedvelem, mert nagyon türelmes és alapos. Ritkán érzem azt, hogy jó kezekben vagyok egy orvosnál, de nála mindenképp.
Azt mondta, szépen gyógyulok a felsőlégúti betegségből.
A karommal kapcsolatban kevésbé jó híreket kaptam, begyulladtak a vénák a kemoterápiától, ezért nem bírom egyáltalán behajlítani a csuklómat. Tüzes a bőröm is azon a karomon...
Borogatni kell továbbra is, kenegetni Phenylbutazon (a helyesírás ellenőrzőm szerint "egyugyanazon":)) kenőccsel, de alaposan, gyakran, mélyen bemasszírozva, hogy felszívódjon szépen. Már az eddigi két antibiotikumnak is hatni kellett volna erre a problémára is, így azonban egy harmadikat kell szednem. Baci legyen a talpán, aki három gigaágyú mellett még meg tud élni bennem!
Nem szabad közösségbe mennem és pihennem kell. Ez olyan, mintha nem lenne szabad levegőt vennem.
Még délután sétáltunk egyet a közeli tónál a családommal, míg ott voltunk, elfelejtettem minden bajomat, csak az számított, hogy együtt vagyunk, süt a nap, gyönyörű a környezet. Élni jó, csicsergik még a madarak is... :) Utána elvittem a lányomat a ház körül triciklizni. A szomszédos játszótéren egy baráti családdal találkoztunk, a gyerekek nagyon örültek egymásnak, mi pedig kellemesen elbeszélgettünk.
Ez még remélem, nem közösségbejárás. Sokkal inkább dilemmázok a jövő heti óvodába járáson. Fesztivál lesz, sok jó gyerekprogrammal, de sanszos, hogy megint hazahozunk valami bacit.
A jövő hét csütörtökre tervezett kemó el lett halasztva következő hétfőre. Egyszer majd csak vége lesz már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése