Na jó, egész vidám nap. Egyrészt azért, mert ma szinte egész nap a családommal lehetettem, sokat autóztunk, hatalmasakat sétáltunk. Délelőtt ügyvédnél jártunk, egy csodaszép épületben, ami egykor palota volt, de ma is varázslatos és az iroda szinte ontotta magából a hajdanvolt nagypolgári élet hangulatát.
Délután a kislányom legjobb barátjával és anyukájával (egyben sorstársammal) "randevúztunk", tettünk egy tóparti sétát, gyönyörködtünk a zöldellő vidékben, a gyerekek pedig szinte folyamatosan kacagtak. Öröm volt nézni, ahogy futkároznak, játszanak, bolondoznak, felszabadultan, boldogan... Egy közös fagyizással zártuk a napot, itthon pedig különleges vacsorát ettünk: kipróbáltuk az édesburgonyát eredeti amerikai recept szerint (candied sweet potato), sült csirkével és kukoricával. Ja igen, spárgakrémlevest is főztem, életemben először. Soha nem mertem még nekivágni a spárga pucolásának, macerásnak tűnt, de végülis egész gyorsan elkészültem vele. Örömmel néztem, ahogy a családom együtt ül az asztalnál és vidáman falatozik. A nap fénypontja az volt, amikor kaptam egy csodás fényképezőgépet a férjemtől. Alig merem a kezembe venni, gyerekkori álmom vált ezzel valóra.
Az már szinte nem is érdekel, hogy ma megbüntettek a rendőrök, mert behajtottam a szomszédos utcába, mint évek óta nap mint nap, csak épp ma tilos volt az Á. Belefutottam, meg mögöttem sokan mások és még mindig szerényen hallgatok, mert mások 50-80 ezres büntetéséhez képest megúsztam egy szerényebb összeggel. Nem hiányzott a kiadás, pont most, de ilyesmire máskor se áldoznék szívesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése